Albertirsai büdösbunkó parasztrendőrök kómásra vertek egy székely főiskolást - LÁSD, KIK gőgösködnek a ROTHADÓ ELMÉJÜKKEL A KÖCSÖG FALUSI ÖRSÖN!

HARGITA NÉPE , ill. Háromszék napilapok, 1999 augusztus 12.

Már HÉT ÉVVEL  az Astoria melletti MOCSOKÁLLAT TÁMADÁS ELŐTT IS!BÜDÖSKÖCSÖG irsai zsaruk brutalitása.

Magyar rendôrök félholtra vertek egy udvarhelyi fiút

Az utóbbi években szokássá vált, hogy erdélyi fiatalok, javarészt diákok a nyári szünidôben idénymunkát vállalnak Magyarországon: címereznek a kukoricásban, gyümölcsöt szednek, és napi 8–10 órás munkával megkeresik a nyári zsebpénzüket, a tanszerre valót.

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum nem elsô ízben szervezett munkatábort.

Az idén július utolsó hetében utazott el egy csoport székelyudvarhelyi fiatal Dánszentmiklósra, az ugodi táborba.

 Augusztus 1-jén egy másodéves - székelyudvarhelyi - egyetemi hallgatót két gimnazista munkatáboros kollégája kísért haza. A hazakísért fiatalember – nevezzük Istvánnak – 
úgy meg volt verve, hogy alig állt a lábán.

EGY SZAROS IRSAI ZSARU.......

– Egy rövidnadrágban volt s egy pólóban. Az arca teljesen feldagadva, vérrögök az orrában... meg sem ismertem – mondta az édesanyja. – Vasárnap volt, amikor a templomból érkeztem, Istvánt azelôtt 10 perccel hozhatta a két gyerek. Alig állt a lábán, fogta az ajtófélfát. A komám autójával bevittük a sürgôsségire. Amikor Szentannai doktor meglátta, megtette, amit megtehetett, és utalta is be a csíkszeredai kórházba tomográfiai vizsgálatra.
Az orra be volt törve, a fején jobboldalt valami ütés nyoma látszott. Egyebet nem is mondhatok, ô is csak annyit mondott: Megvertek. Szentannai doktor szerint háromnapos lehetett a trauma, amit a csíkszeredai vizsgálat is bizonyított.
– Milyen fiú István?
– A fiam; mit mondhatnék róla?

Két éve sokat járt diszkóba, de a tél óta a városba sem nagyon járt ki.
Volt egy csalódása, azóta húzódott vissza. A jelleme alapvetôen impulzív, de jól érettségizett, és egybôl sikerült a felvételije.

Elképzelhetô, követhetett el olyasmit, ami nem volt helyénvaló, 

de amit vele elkövettek Dánszentmiklóson a rendőrök és az ottani orvos és személyzet, az nem eljárás! 
Miért nem részesítették elsôsegélyben? 

Olyan állapotban hogy engedhették útnak két olyan kísérôvel, akik hivatalosan tekintve még kiskorúak?

Ezekre a kérdésekre próbálunk választ találni az alábbi beszélgetésekben, amelyeket Jakab Attilával, az Udvarhelyi Fiatal Fórum alelnökével, Kóbori Szabolccsal és Deák Szabolccsal, a két fiatallal folytattam, akik Istvánt hazakísérték Udvarhelyre. Beszéltem továbbá dr. Szentannai Sándor fül-orr-gégész fôorvossal és Pelok Benedek neurológussal, akik a beteget a sürgôsségin ellátták.

Az esettel kapcsolatosan kikértem Beiusan Liviu Mihai rendôrezredes, a székelyudvarhelyi rendôrség parancsnokának és 
Csibi Gyula Hargita megyei Főügyésznek a véleményét.

Az édesanyja még elmondta, 

hogy gyermeke egy hétig nagyon súlyos állapotban feküdt a csíkszeredai kórházban, de biztató volt a fiú fokozatos javulása. 

A mintegy hónapos kezelés alatt rendszeresen látogatták, ami minden pénzüket felemésztette. 
(AZ IRSAI BÜDÖSÁLLATOK "JÓ MUNKÁT VÉGEZTEK"!!!)

Ez nem "TÚLKAPÁS": ez halálos bűn.
BASSZÁTOK TELIBE A KURVA ANYÁTOKAT,TÖRVÉNYTELEN ÁLLATOK!!!

 Arra már nem is gondolhatnak, hogy nyomozást kezdeményezzenek a történtekkel kapcsolatban, mint ahogy perköltségre sem lenne pénzük.

(NEM IS KELL(ETT VOLNA):
 a Hargita megyei Főügyészség átiratára - szükség esetén a Főügyészségek Nemzetközi Osztályai által - a magyar Nyomozó Ügyészség HIVATALBÓL, 
ingyen köteles eljárni 

az irsai őrsön önmagát NEMZETKÖZI NAGYHATALOMNAK KÉPZELŐ BÜDÖSGYÖKÉR Osgyáni László és három tsa valamint az Őrs-pk. ELLEN !!!)

A LÓ a KMB., Osgyáni (rajta) a helyettese..... Melyik az?
Mindegy, MIND PARASZT!!!

                                                        

Szerencsére, mert diák, a kezelése ingyenes volt, most viszont, hogy hazaengedték a kórházból, havonta egymillió lejre is felmegy az utókezeléshez szükséges gyógyszer ára.
De mi is történt a Dánszentmiklóshoz tartozó ugodi táborban?
Augusztus 2-án az édesanya megkereste az UFF irodavezetôjét, Nagy Pált, akinek nem volt tudomása a történtekrôl. Telefonon azonnal felvette a kapcsolatot a magyarországi tábor szervezôivel, és arra kérte, hogy faxüzenetben értesítsék az irodájukat a történtekrôl. Az értesítés meg is érkezett, de az ifjúság irodától senki semmilyen tájékoztatást nem adott ezirányban.

"Minden fiatalért a csoportvezetô felel"Jakab Attila másodéves fôiskolai hallgató. Csoportvezetôként volt jelen a munkatáborban, amelyrôl a következôket mondta:

– A dánszentmiklósi tábort tulajdonképpen a marosvásárhelyi MADISZ szervezte. Udvarhelyrôl az UFF szervezte a táborozást, és mivel a gyerekek gyakran panaszkodtak a vásárhelyi vezetôkre, mint az UFF alelnöke is, az udvarhelyi csoportvezetô kiküldése mellett döntöttünk.
– Mi a feladata egy kísérônek?
– A csoport irányítása, ellenôrzése, minden percben számon tartani, ki mit csinál... Végsô soron minden fiatalért a csoportvezetô felel.
– Akadnak problémák?
– A leggyakoribb, hogy a fiataloknak nincs kedvük dolgozni... Kiderül, hogy ôk inkább kirándulásnak képzelték el az egészet.
Július utolsó hetében ott voltunk Dánszentmiklóson a 42 fôs csoporttal. A lányok egy régi kastélyban voltak elszállásolva, a fiúk faházakban. 
Az étkezés ebédlôben történt. Három tábor is van a falu környékén.

A továbbiakban Jakab Attila elmondta, hogy a három táborban az egészségügyi eseteket egy doktornô látta el, egyébként teljesen zárt tábor, a fiatalok gyakorlatilag a helybeliekkel nem is találkoznak.

A rendôrôrs Albertirsán van. – Legalábbis irsai rendôrök verték meg Istvánt. 

Nem tudom, nem voltam ott, hallomás után beszélek.

Mi a mezôn voltunk, amikor Istivel a problémák történtek.
– Mi volt a probléma?
– Ami feltûnô volt, Isti az elsô perctôl úgy viselkedett, mint "régi motoros", merthogy már volt kint dolgozni. Elment rakodónak, s így a csoporttól külön dolgozott. Ez úgymond kiváltság volt a számára. Órabérben fizették, ezért reggel korábban kelt, és késôbb is érkezett a táborba. Lassacskán már csak papírforma szerint tartozott a csoporthoz.
Nagyobb volt a többieknél, sok mindent tudott, és nekem is jól jöttek a tapasztalatai. Néha mintha nagyzolt volna is.
Csütörtök este, amikor a táborba érkezett, láttam, hogy valami nincs rendben. Azt hittük, hogy ivott. Másnap reggel megkérdeztem, hogy mi volt vele. Azt válaszolta, hogy volt egy csalódása, és hogy kábítószer...
– Ette? Itta?
– Nem tudom, gôzöm sincs. A táborvezetô még elôzô este közölte, hogy tüntessük el a táborból. Reggel mondtam neki, hogy haza kell hogy menjen. Kérdeztem, hogy van-e pénze, azt mondta, van. Még mindig osztogatta a tanácsokat.

Este Imolától, a három tábor vezetôjétôl megtudtam, hogy ki kellett hívni a rendôrséget, és kábítószert kaptak nála.
Nem akarta megmondani, honnan jutott hozzá. 
Ezért verték meg.
Akkor már le volt vágva a haja... Látszott, hogy össze-vissza nyírták... 

Benéztem az ablakon, kérdeztem, válaszolt. Azt mondta, hogy nem volt kedve hazamenni. Mondtam, adok két kísérôt, hogy hazajöjjön. Elfogadta az ajánlatomat. Szombaton reggel a két Szabival hazaküldtem. Ez volt a legtöbb, amit megtehettünk.

"Civilben voltak a zsaruk, akik megverték"

Deák Szabolcs XII. osztályos gimnazista, leigazolt szabadfogású birkózó. Azon két fiú egyike, aki Istvánt hazakísérte Székelyudvarhelyre. Ô a következôket nyilatkozta:
– Istvánt látásból ismertem. Csendes volt, beilleszkedett a társaságba. Amikor Jakab Attila csoportvezetô közölte vele, hogy haza kell utaznia, azt mondta, hogy semmi gond.

Amikor másnap bementünk a táborba, hallottuk, hogy a rendôrök megverték. Az albertirsai rendőrök, ők járnak ki oda.
Mi már nem láttunk egy rendôrt sem.
– Ki mondta, hogy rendôrök verték meg?
– Mindenki így tudta. Mentünk megnézni, de csak egy kis ablakon tudtam bekukkantani a fürdôszobába. Feküdt, nem állt fel...

Aztán Jakab Attila mondta Kóbori Szabinak, hogy haza kell kísérnie Istvánt. Megjegyeztem, hogy egyedül nem tudja hazavinni.

Kívánkoztam is haza, és ajánlkoztam, hogy jövök én is. Így történt, hogy szombaton reggel hárman egy strandra induló busszal elmentünk Albertirsára.
 Onnan vonattal, buszokkal kerültünk haza Udvarhelyre.

– Egyebet tudsz-e bántalmazásáról?

– A táborban azt mondták, hogy civilben voltak az ALBERTIRSAI zsaruk, akik megverték.

– Egyéb?
– Azt mondta nekünk István, hogy LSD-t s valami hallucinogént szedett, és ivott rá...
– Az esettel kapcsolatosan mi a véleményed?
– Felháborító, hogy kimegyünk Magyarországra, egy táborba, és valakivel így bánnak a magyar "rendőrök"....
 Az étel ehetetlen volt, a barakkok huzatosak, az ágynemûk szakadtak.

"Az orrát magának törte össze"(??!)
Kóbori Szabolcs ipari szakközépiskolás is birkózó. Elmondta, hogy Istvánt a buszon ismerte meg. Magányos fiúnak látszott, de jól beilleszkedett, és már a harmadik napon sátrat szerzett magának. Csütörtök este a sátrában ôrizte Istvánt, másnap éjjel a mosdóban, ahová kulcsa volt.
– Két marosvásárhelyi gyerekkel voltam, Fricivel és Albanóval. Bementünk hozzá, kérdeztem, ki verte meg. Azt mondta, nem tudja. Reszketett. De a táborvezetôk és Géza, a gondnok is azt mondták,

 hogy jártak kint az ALBERTIRSAI rendôrök, LSD-t találtak nála.
Az egész tábor tudta, hogy az ALBERTIRSAI rendôrök megverték.

(Ez így most hogy? - klasszikus kérdés Megyó lánya, Tornóczky Anita "riporter" /..../ szájábul. 

Ez AZÉRT kérdés, mert ha be volt lőve, IRÁNY A DETOX!

Ha meg nem sima fogyasztó, az fogda és  az előzetes kapcsán bíróság elé állítás.

De '99-ben még a szimpla fogyasdztást is elrettentően büntették. Ergo: ezt a székely srácot a ceglédi fogdába kellett volna bevinni.

DE PÉPPÉ ZÚZNI AZ AGYÁT ÉS OTT HAGYNI: ez több rendőrként (?!), hivatalos személyként elkövetett bűncselekmény, s még csak nem is alaki bűnhalmazat!!!)  

Kérdeztem Gézától, miért. Azért – mondta –, mert trágár szavakat használt. Többen üthették, mert nem látszottak rajta védekezésre utaló nyomok. Este 10 óra tájban elesett – ezt ô mondta el –, és az orrát beleütötte a mosdóba. Az orrát tehát magának törte össze. Mondtam Friciéknek, hogy jöjjenek, mert az arccsontja is el van törve.
– Orvos?
– Gondoltunk rá, de már éjjel 1 óra volt, egyedül Géza volt elérhetô. István fázott, ruhát vittünk neki.
Reggel Jakesz és Gabika, a táborvezetô is szólt, hogy vigyem haza. Végül jött a másik Szabi is. Ebédeltünk, egy órakor indultunk.

Pesten a buszra felült egy illetô, Gabi, a sofôr ismerte, ô mondhatta, hogy valami nyugtatóra van szüksége. A férfi az egyik pirulát az Isti tenyerébe tette, és megkérdezte, ismeri-e. Isti mondta, hogy LSD. Akkor odaadta neki a másik pirulát is. Bevette mind a kettôt ásványvízzel. A határnál már aludt is.
De egyre jobban kezdett dagadni. Borogattuk ásványvízzel. Indulás elôtt a bagi táborban Ildikó néni, a doktornô látta. Ô mondta, hogy borogassuk.
– Amikor hazahoztátok, az UFF-tól kérdezett-e meg valaki?
– Az édesanyján és az apján kívül senki nem érdeklôdött. És most Ön.
– A táborról mi a véleményed?
– Szórakozási lehetôség volt; buli. Zuhanyoztunk, tollasoztunk, sétáltunk, cukrászdában voltunk, a falukban...

De ahol aludtunk, katasztrófa volt. 

Egy menekülttáborhoz hasonlított. 

Fogytam kb. 4 kilót.

"Orvoshoz kellett volna hogy vigyék"

Szentannai Dénes fül-orr-gégész fôorvos és dr. Pelok Benedek neurológus szolgálatban voltak, amikor Istvánt beszállították a székelyudvarhelyi kórház sürgôsségi osztályára.

 Íme hogy emlékeznek:

Dr. Szentannai Dénes: – A sürgôsségre hívtak azzal, hogy Magyarországról hoztak egy fiatalembert megverve, tudatzavaros állapotban. 
Arckoponyáján külsérelmi, verésre utaló nyomok voltak, de senki nem tudott információval szolgálni. 

Mint arckoponyasérültet vettük fel a fül-orr-gége-szájsebészeti osztályra megfigyelés és kezelés végett. 
Agyrázkódásra gondoltunk, ami gyakori dolog ilyen esetben. 

Felmerült, hogy szervi, agyi sérülése van, ezért a csíkszeredai Megyei Kórházba szállítottuk. 

GYALÁZATOS IRSAI ÁLLATFAJTA!!!

– A doktor úr hogy vélekedik az esetrôl?
– Információ hiányában eldönteni nem lehet, hogy mi az oka a sérülésnek. Ami biztos, az a verés. De nem valószínû, hogy csak ezzel magyarázható.
– Mi lett volna a szakszerû eljárás Magyarországon?
Pelok Benedek: – Mint koponyasérültet kötelezô módon orvoshoz kellett volna hogy vigyék. Ha orvos nem látta, mulasztást sem követett el. 

(Az ALBERTIRSAIAK! Még ilyen állat paraszt falut! MIRE GŐGÖSKÖDTÖK, SZARHÁZIAK??!)

A szervezôk gyermetegen viselkedtek. Ne feledjük, hogy egy szervezett csoport tagja volt a fiatalember. Azt kellett volna tenniük, hogy megmutatják az orvosnak.

Erkölcsileg a szervezôk felelôsekBeiusan Liviu Mihai rendôrezredesnek, a székelyudvarhelyi rendôrség parancsnokának vázoltam azt a képet, amely bennem a beszélgetések során kialakult, majd megkérdeztem:
– Parancsnok úr, a sértett fél szempontjából hogyan ítéli meg az ügyet?
– Ahol agresszió történik, ott sértett fél is van, és az illetô oda kell folyamodjon, ahol az agresszió történt.
(EZ BAROMSÁG....Oláh zsaru, baszki!)
– De Magyarország messze van egy diáknak.
– A kiutazást szervezô, tehát az UFF ifjúsági irodán keresztül kell érvényesítenie jogait.
– A két ország rendôrsége között közismerten jó az együttmûködés, amit gyakran hangoztatnak is. Hivatalból nem veszik fel a magyarországi kollégáikkal a kapcsolatot a szemmel látható tettleges bántalmazás okainak kiderítéséért?
– Nem, sajnos ez nem gyakorlat. (dehogynem...)
– No, de anyagi kártérítés, valami...
– Ha nincs biztosítás, akkor nincs biztosított sem. A gépkocsik esetében kötelezô a biztosítás, személyek esetében nem.

"Az ilyen eseteket meg kell írni"

Végezetül Csibi Gyula fôügyész véleményét kértem ki az elmondottakkal kapcsolatban.

– Törvényszéki orvos látta-e? – kérdezett vissza a fôügyész. – Vannak-e látleletek... Tettlegesség esetén mindezeknek jelentôsége van. Mert erre szükség van ahhoz, hogy jogilag véleményt tudjak mondani.
– Tudtommal nincs. Utólag ki lehet-e deríteni valamit?
– Létezik a területi illetékesség elve, ami azt jelenti, hogy azok a hatóságok illetékesek az ügy felgöngyölítésében, amelyeknek a körzetében történik egy eset. 
Jelen esetben a magyar (ceglédi ill.pest megyei) hatóságoknak kell lépniük.

Történt-e bejelentés?
– Tudtommal nem.

– Véleményem szerint ebben az esetben vagy a kolozsvári Magyar Konzulátushoz, vagy a bukaresti Nagykövetséghez kell beadványnyal fordulni. Le kell írni, hogy mi történt, és kérni az ügy kivizsgálását. A beadványt iktatják, és válaszolnak rá.

– Fôügyész úr, meglátása szerint érdemes-e újságban foglalkozni ilyen dolgokkal?

– Érdemes, hiszen nagyon sok ilyen vagy hasonló eset van. Sok fiatal jár külföldre. Ott – hogy csak egyet mondjak – a nyugtató és az izgatószerek használata más elbírálás alá esik, náluk mások a törvények. Az ilyen eseteket meg kell írni, fel kell hívni rájuk a közfigyelmet.

Inczefi Tibor

Hungarian Stupid Cop's HIPHOPPP!