HUBERT de MARANS:
"Mindnyájan magyar hazafiak vagyunk!
A magyarországi helyzet továbbra is lázban tart mindenkit, aki számít Párizsban:
a nagy lelkeket, a szellem embereit, a methodista lelkipásztorokat és az emberbarát bankárokat.
Tegnap este a Le Monde megint teljes egészében Orbán úr „antidemokratikus elhajlásainak”, „gyalázatos” alkotmányának és „szégyenletes” törvényeinek szentelte vezércikkének első részét.
(*EGY IDEGEN NEMZET ALKOTMÁNYA a nem-érintettnek HOGYAN LEHET "GYALÁZATOS"??!
S mi KÖZÜK HOZZÁ??!
KIFELÉÉ AZ EU-ból, ez RABSZOLGASÁG!!!**)
Magától értetődik, hogy szóba került Európa, a római szerződés szelleme, Monnet, Schumann és Brüsszel többi nagy élő lelkiismerete.
És – most az első alkalommal – még szankciókat is követeltek!
Bizony: szankciókat, igaziakat, komolyakat, szigorúakat.
El kell ismerni, hogy egy demokratikus választások után alakult kormány ellen szankciókat alkalmazni nem is olyan egyszerű dolog.
De mit számít az. Végülis, qui bene amat, bene castigat – aki jól szeret, jól is büntet!
A vezércikk második felét olvasva értjük csak meg igazán, hogy mitől lett ennyire dühös a mi mondén krónikásunk:
a magyar kormány gazdaságpolitikájától!
„Egy furcsa nacionalista hitvallást követve, úgy tűnik, hogy Orbán úr elhatározta,
hogy országa egyedül is ki tud lábalni az őt súlyosan érintő válságból.
Visszautasítja, hogy teljesítse azokat a feltételeket,
amelyektől az EU és az IMF függővé teszi az
országnak nyújtandó segélyt.”
Á, vagy úgy!
Nem hajlandó eltűrni ezeknek a frankfurti és new
yorki uraknak diktátumait?
Ugyanazokét, akik éppen most véreztették el Görögországot és most arra készülnek, hogy padlóra küldjék Olaszországot, Spanyolországot és Portugáliát?
Értjük már!
Az, hogy Orbán úr módszerei kicsit önkényesek,
hogy kissé túl sokat foglalkozik a lobogó, a közrend és a
vallás kérdéseivel,
hogy csak mértékkel kedveli a Köztársaság szót,
aminek egyébként éppen most tette ki a szűrét az alkotmányából, mindez csak hagyján!
De az, hogy nem hajlandó hajbókolni Draghi úr és
Lagarde asszony előtt,
nem engedi, hogy ezek az eurokraták az orránál
fogva vezessék, az már bűnös vakság jele....:)
Kell-e még más bizonyíték arra, hogy Orbán úr egy
proto-fasiszta?
Nem hisz sem a központi bankok függetlenségében,
sem a szabad versenyben,
sem Van Rompuy úr intelligenciájában, sem Juncker úr
becsületességében!
Egy olyan országról van szó, amelyik nagy többséggel
megválasztja a nemzeti felemelkedés kormányát,
annak reményében, hogy talán kikerülhet abból a
válságból, amibe Európa süllyesztette,
amelyik ugyancsak nagy többséggel támogat egy új
alkotmányt,
ahol a haza, becsület és történelem
szavak visszanyerik jelentésüket,
amelyik csak úgy mellékesen, egy nagyszerű ötlettől vezérelve,
megszabadul a Köztársaság szótól és a
„demokráciának” a sztálini korszakból örökölt színes
üveggolyóitól,
amely megvédi a nemzetközi pénzintézetekkel és
Brüsszel gnómjaval szemben a jogait,
állampolgárainak munkahelyeit, és gazdaságát.
Mi is ez az ország a Le Monde, a Libération és a mi kiváló polgári sajtónk véleménye szerint?
Egy kvázi-diktatúra!
S eközben Olaszországra és Görögországra mindenfajta választások nélkül,
egyszerű kinevezéssel kényszerítenek rá új vezetőket,
Goldman-Sachs alkalmazottait, közismert gazembereket,
férgeslelkű bankárokat, akik közül egyesek saját
országuk tönkretételében működtek közre,
és akiket most a piacok és ragadozóik helyeztek oda
smasszernek.
Miért ne adnánk közvetlenül Parisot asszony kezébe a hatalmat?
(A francia Vállalkozók Szövetségének elnöke – a ford.)
Magyarország ma az ellenálló Európa szimbóluma.
A népek önrendelkezési jogának nevében teszi ezt,
akárcsak alig több mint fél évszázada a szabad és
büszke élethez való jog nevében.
A magyar ellenzék tüntetései, melyeket
médiáink oly bőkezűen közvetítenek
újra és újra, valójában csak keveseket
mozgósítanak.
A budapesti utca emberének véleménye szerint főleg
időseket, funkcionáriusokat és mindenekelőtt a régi
kommunista rezsim híveit.
Annak a a rezsimnek híveit, amely csalással,
hazugsággal, bűntettekkel ragadta magához a
hatalmat,
amely betiltotta az alkotmányt és mindenfajta
demokratikus megnyilvánulást,
korlátozta a szakszervezetek működését;
rendőrök, hóhérok és gyilkosok rezsimje,
amely majdnem egy fél évszázadon keresztül egy
véreskezű Köztársaságot kényszerített rá
Magyarországra.
E gyalázatos múlt emlékének ördögét
akarják kiűzni magyar barátaink azáltal,
hogy jóváhagynak egy alkotmányt ami újra előtérbe
helyezi
identitásuk, nyelvük, területük, szabadságuk
szimbólumait.
Talán egy még távolabbi, de nem kevésbé kegyetlen
múlt emlékét is le szeretnék rázni:
az 1920-as trianoni szerződését,
amelyben a szövetséges hatalmak,
és mindenekelőtt a laicista és republikánus Franciaország igyekezett megbüntetni és megalázni a katolikus és habsburgista Magyarországot,
megfosztván azt területének és
népességének kétharmadától. (EZT EGY
FRANCIA ÍRJA!!! VESSZEN TRIANON!)
Az Európai Unió, tudatlan politikusainak és a telhetetlen bankárokat kiszolgáló funkcionáriusainak csapatával úgy gondolja, hogy útját állhatja a nemzeti emlékezés és újjászületés eme folyamatának.
Diktátumokról, büntetésekrőll és szankciókról
álmodoznak.
Jobb lenne, ha vigyáznának!
Magyarország nem azért lett független
a Szovjetuniótól,
hogy egy másfajta, jobban álcázott,
de nem kevésbé zsarnoki birodalom része legyen.
Ellen fog állni, és ellenállása másokat is
követésre sarkall majd.
1956-ban a francia nép, az akkori vezetőivel dacolva, spontán mód támogatta a budapesti felkelőket.
1956 novemberének estéin a Párizsban összegyűltek,
emlékeztették a dunai mészárosok francia bűntársait,
hogy jó lesz vigyázniuk.
Mert Párizsban nem nagyon szeretik
azokat, akik a szabad népeket
bántalmazzák.
Ma este mindnyájan magyar hazafiak
vagyunk!
Paris, 2012 01. 18. 18:30
Vén ragadozó
Nektek annyi....
